Menü Bezárás

Mese a legkisebb királyfiról

 

köles@vitez.hun

Mese a legkisebb királyfiról

Egyszer volt, hol nem volt…, de még azon is túl, de inkább egy kicsit innen… történt egyszer,  hogy…

A kis királyfi kipattant az ágyából, s miközben álmos szemeit dörzsölgette, felkiáltott:

  • Mátyás király juhásza szólott hozzám álmomban! Azt mondta, itt az idő, hogy elinduljak szerencsét próbálni.
  • (no jó, azért csak lassan a testtel, nem eszik olyan forrón a kását…

meg aztán még a hamuban sűlt pogácsát is el kell ám készíteni, meg a terepjáró bakancsot, hálózsák, sátor egyebek…, cola is legyen elég, és egyáltalán,  melyik autóval menjek, esetleg bringával? (hogy gyalog kell menni? huh, nem lehet igaz!)

Még valamilyen szemétdombról is beszélt az a juhász, amit mi csináltunk Földanyából.. na hát én aztán nem ! Nem én voltam! Nem, nem és nem!

Én csak elszenvedem, hogy mások ilyen izéket dobálnak ránk, mi meg csak tűrjük, persze nem kéne hagynunk, ebben egyetértek.

Na jó, elindulok, aztán lesz, ami lesz.

Hát elindult a kis királyfi…ment, mendegélt, egyszer csak meglát maga előtt egy Himalája méretű szemétdombot:

Ajaj…ajaj…,vakargatta a fejét. De nem volt egyedül, már sok más kis királyfi is keresgélt, kotorászott ott, ki álmosabban, ki lelkesebben. Bemutatkozott: Köles vitéz.

Árpa vitéz

Zab vitéz

No jól van,  akkor legalább nem leszek egyedül.

Hát ti mi járatban vagytok, kérdezi Köles vitéz.

  • Azt mondta valaki, itt kell megkeresni a kis beteg lovunkat, ki-ki a magáét, mert mindenkinek van. Hát most ezt csináljuk. Ha megvan felvesszük a vállunkra, mert nagyon beteg, nem tud járni..
  • Nem őrültetek meg, lovat vinni a hátunkon??? hát ezt azért már nem , én most ebben a minutában fordulok vissza!-és Köles vitézünk (vitézség ide, vitézség oda, bizony sarkonfordult)
  • Várjál csak, majd segítünk, mondta Zab vitéz, többen vagyunk, mégiscsak könnyebb lesz,
  • majd vicceket mesélünk útközben, gyere, na. És a végén nagy buli lesz.
  • Hát jó, megyek. De egyáltalán, hova megyünk? Mit kell ott csinálni?

– Kérdi Köles vitéz

  • Tök jó lesz, megmásszuk az Égig érő fát, kiszabadítjuk a királykisasszonyt a sárkány fogságából,  és a kővé vált testvéreinket újraélesztjük…(nekünk legalábbis ezt mondták)

aki szorgalmasabb,  lehet még a megérett almákat leszedni a fákról,  kiszedni a megsűlt cipókat a kemencékből, a partravetett halacskákat visszadobni a tóba, és még sok más…

Ekkor Köles vitéz hanyatt dobta magát… és elájult

De a két másik kis királyfi odaugrott hozzá, és addig pofozgatta, élesztgette, mig Köles vitéz feltápászkodott.

– Hol vagyok, kik vagytok ti, kérdezte.

Az új barátaid vagyunk, megbeszéltük, hogy együtt megyünk a királykisasszonyt.. ekkor Köles vitéz újra elájult. De már csak egy kicsit. Amikor kinyitotta a szemét, feltápászkodott:

-Már csak nem hagyom, hogy nélkülem menjetek, no. Segítsük egymást.

Vállukra vették a kis beteg lovaikat, és elindultak

Mentek, mendegéltek, de hát az a kis ló, az tényleg nagyon nehéz volt, hát most Zab vitéz dobta le a hátáról. Én ezt nem viszem tovább… csináljátok, ha akarjátok, de nekem ennyi elég volt!

Ekkor mindegyikük ledobta a terhét, kicsit hisztiztek, majd elhevertek a fűben. A  Nap hétágra sütött a fejük fölött, boldog volt, hogy végre végre valahára csak  neki indultak legkisebb gyermekei az útnak. Mikor szépen kipihenték magukat, egyikük megszólalt

  • Srácok, én úgy tudom, háromszor le lehet dobni a hátunkról a lovat, ez nagy könnyebbség azért, nem?

Bólogattak, hümmögtek, kicsit összedörzsölték tenyereiket, aztán újra vállukra vették lovaikat, és továbbmentek.

Mennek, mendegélnek, egyszer csak meglátnak az út mellett egy hatalmas szekeret, amint meg van rekedve a kátyúban. De az olyan furcsa volt, hogy a lovak, képzeljétek csak , csillag alakban voltak a szekér köré fogva! És mindegyik ló, erősen húzta a szekeret. Már nagyon kifáradtak szegények. A szekér meg persze, nem mozdult. Odament a három kis királyfi, körbecsodálkozta őket, mert ilyet még nem láttak.

-Kedves Gazdurak, tudják-e, hogy a magyar paraszt ember hogy szokott a szekérrel elindulni? Elől a lovak, mögötte a szekér. Próbálják meg így, abba hiba nem lesz!

– A gazdák leszálltak lovaikról, körülnéztek, észrevették, hogy a többiek is éppen ezen fáradoznak, így aztán kezet fogtak, és oly tökéletes rendbe fogták lovaikat a szekér elé, hogy előre a táltos lovak, sorba utána a többi. Persze, akadt néhány, aki mégiscsak a hátuljára, ellenkezőleg fogta be lovait, de amikor a szekér megindult, először lassan, nagyokat döccenve, majd egyre sebesebben, bizony a visszahúzók ott ragadtak a sárban.

A királyfiak tovább mentek, mendegéltek …

 

Még kétszer megismételték a lóledobási jelenetet, de végül mégis fölvették, és vitték.

Egyszercsak megyszólal  Köles vitéz lova: Adjál nekem enni tüzes parazsat, kicsi gazdám!

  • Hát ez meg micsoda dolog, hogy beszél ez a ló, kérdezi társait.
  • Tudod, Köles vitéz, ez úgy van, hogy ez a ló tulajdonképpen a saját lelkünk hangja. Azt mondja mindig, amit érzel belül. De nagyon halkan beszél ám, ha nem figyelsz rá, nem is hallod meg. És akkor soha meg nem találod a magad dolgát ebben a világban.
  • Ó. De hol találok én parazsat, miféle parazsat kell neki adni?
  • amikor „égsz a vágytól”, hogy tegyél már valamit, vagyis a tettek mezejére lépsz, és teszed a dolgod, egyre többet és többet, magadért, másokért, na, akkor „eteted parázzsal”  a léleklovadat. És majd meglátod, milyen csodás dolgok történnek a lovaddal is, meg veled is…

 

Ekkor Köles vitéz belépett a Tudatos Társadalom közösségébe, megkezdte áldásos munkáját, és már tudta, hogy ez nem a vég, hanem a kezdet…

Valami másnak a kezdete.

 

De előbb még felnézett a feje fölé, s meglátta, hogy ott köröznek körbe körbe ki tudja, mióta a korábban indulók, s egyrecsak integetnek a lent tétovázók felé: rátok várunk! Nélkületek nem mehetünk! És azt is meglátta, finom aranyszálakkal az összes ló össze van kötve. De amikor azt is észrevette, hogy némelyek már a combjukból vágnak darabokat, hogy táltosaikat etessék, hát bizony összekapta magát, megetette a kicsi lovát jó sok parázzsal, s lássatok csodát…

Innen már mindenki tudja, mi történt, de aki nem hiszi, járjon utána!

 

Szutor Erzsébet

 

Posted in Vélemények és írások tagjainktól

Kapcsolódó témák

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Notice: Trying to get property of non-object in /home/ttkozoss/public_html/wp-content/plugins/activity-reactions-for-buddypress/class/class.php on line 1082